Egyszer szerettem volna gurítani egy korongot, aki avval a szóval kezdődik - és végződik -hogy egy, tehát egyre megy. Egyből egybe, de közte bekukkant a Dunakanyarba, meg Pestre - Vácra - Székelyudvarhelyre, völgyből meredekre, legyen kihegyezve, mint a fecske farka, meg a szamarak füle hegye. Úgy a, itt a Vadszamarak titkos barlangja, kész a vacsora! Most egyétek, most forró, ha kihűlt már nem jó, csak béklyó a szó lasszó!

- Kölyökdal az antimikulásnak - Én együtt nőttem fel egy betonlakóteleppel, ahol bekaptam egy diktatúrát az anyatejjel, felkel - legel - lefetyel, bekussol, nem felesel, a falanszterben akkor jár a falanszter eledel, ha mindenki egyenlő, felejtsd el a kasztot, a zsarnok úgy is minden urat rég felakasztott, hogy legyen végre semmi legyen, mindenki senki, csak a magamfajtát nem lehetett semmibe venni, kenyérre kenni, max satuba tenni, de megtanultam hogyan lehet titeket kinevetni! És azt se hittem el nektek, hogy egy meg egy az mennyi, antimikulások voltatok: éjjel nappal csenni !? Hát nem volt olyan profi még a luciferi party, mint a mai szocikapitali szélesvásznú hakni, sötét szívetek hideg, északi sarki, fényt kapjatok igazakat kellett lehallgatni, kihallgatni fejekből a vitamint kicsalni, VAMZEREK A HÁZBAN, ahol tejet kapni, de megvan az a kút, amelyik nem tud mást csak adni? Mert egy-két költő úgy beszélt, mint Jézus és Ghandi: - A lehallgatástól pedig sohase félj, mintha lehallgatnának úgy beszélj! Én együtt nőttem fel egy betonlakóteleppel, ahol minden reggel szólt a labirintusban a vekker, szürke volt a fekete, szürke volt a vörös, én kiszíneztem a szövegem, nem járt érte ötös, én lettem a sárga, az irigység, a hála, én lettem a bíbor, a rubint mágiája, tűzfalakra vetített fény az éjszakában, hogy belobbant a képzeletem égő vászna, belobbant a képzeletem égő vászna. Tudod a Föcitéren, a Vám uccai tizes, meg az Erdős Bernát közti völgyben, ahol feltört az a brutálnagy ezüst bálna, fejéből a magma láva, ami átment fába, hát nem volt máma, hogy lángra-kapott-lobogott a maya-fátyla, lángra-kapott-lobogott a maya-fátyla. Hullámzott az ucca, mint a Fekete tenger, és hullámzott az embertenger ezerrel, kilöttyent a kémia-mánia szakkörről a vegyszer, és többen nem találtak haza többet egyik reggel, én meg majdnem megpusztultam fantáziarákban, ahogy kínai csukában, se királyi palástban állva szemben meg egy bányatárna cementszája kiabálja: - én egy hülyegyereknek lettem a szinonímája. De megolvadt a tér kibaszott szimmetriája! A suliban meg kiszúrták, hogy zűrös gyerek leszek, és megfertőzöm művészettel azt akit csak lehet, megsejtették három ember az egy felekezet, négyen meg már öt-hat-kilenc, az meg már egy tömeg, sorsok zárnak félelemből egymást fedezitek, mint a pártkatonai terrorszervezetek, akik zűrös propagandát toltak a Szovjet blokkról, és Amerikából is kamu képek jöttek a Holdról, asztmát hányok a diktátorhumortól, komolyan asztmát hányok a napi dikrátorhumortól,.. - De mikor bealázott a vörös kontroll, akkor Weöres Sándor szere mentett meg a légszomjtól! Aztán gépek jöttek, elhordtak a fák alól egy hegyet, és felhúztak a térre újabb 70 emeletet, emeletek emelkedtek, emelet-hegyek, és egérszürke szakadékok takarták az eget, de az istenek megkegyelmeztek, nehogy árva legyek, és ledobtak a térre egy-két igazi fejet, akikkel együtt józanodtunk, mint a kábítószeresek, mert nem élhettünk zene nélkül élni nem is lehet, nem élhettünk zene nélkül élni nem is lehet,... Lehetetlen! A telepen, a gang-en a rock ment éppen, a Piramis, a Ricse, meg a Dinamit a vérem, jó volt az, de jobbra vágyott a rosszabbik énem, és a presszóban se Jim Morisson szólt a zenegépen, a földalatti zene, nekem underground a kaland, de elemel a földtől a templomi harang, a magasság, a mélység, nem a közöny-özön, amit zseni tüze üzen, az vágjon fültövön! A VHK az kivitte a fejünket a lyukon, a Bizottság meg beavatott az undorgrundon, kalickámba beesett egy zene-fenegyerek, gitár is volt nála -hála- egy-két-három, mehet! Mi zenével támadtunk vissza, mint a nagymesterek, akik gyakorlatba ültették a zeneelméletet. Hippik lettünk, hallgattuk a punk lemezeket, a hard-core, free-jazz tört ütemeket, az volt a szép idő, lettem mindenevő, aztán acapella lereppelt egy kamasz telitüdő: - Adjad neki adjad, meg ne maradj magnak, jól áll az a de jól áll a ritmus a magyarnak! Adjad neki adjad, meg ne maradj magnak, jól áll az a de jól áll a ritmus a magyarnak! Lassan partot érek, de nem pihenek, ha az alapot leteszed, a cöveket levered és kirügyezteted a szóbokrokat, akkor megtáncoltatjuk a morgó szobrokat,.. A szómágiád, a szóképzeleted, az zene füleimnek, a zsigereimnek, ha adod az ívet, én viszonzom a tüzet, és megiszom, haver, veled egy üveg tüzesvizet... Ma mindenki fizet, hogy a tüzeket lássa, mert be lettek már rég a tüzek üveg mögé zárva-zárva... A villanykörte meg a körtepálinkába, be lettek már rég a tüzek üveg mögé zárva-zárva-zárva... Rágyújt a kába is a villamosra várva, hogy a tüzeket lássa, egy cigarettára, én meg egy nótára fel! A nótafára mászva! Há fentről látszik igazán, hogy tényleg mi a pálya! Fentről látszik igazán, hogy tudjad mi a pálya!!!! Egy kicsit semmihez se értek, de mindenhez nagyon, a többit megmutatod, és én is megtanulom, Egy kicsit semmihez se értek, de mindenhez nagyon, a többit megmutatod, és én is megtanulom, Ha valaki ma bejátssza és a játéka nem kamu, én ott leszek és ott én leszek a koronatanú, Ha valaki ma bejátssza és a játéka nem kamu, én ott leszek és ott én leszek a koronatanú, Ha valaki ma bemondja és a szövege nem kamu, én ott leszek és ott én leszek a koronatanú, Ha valaki ma bemondja és a szövege nem kamu, én ott leszek és ott én leszek a koronatanú, Amíg nyakamon az idő és mellemben a tüdő, én addig ütöm amíg üti bennem is az ütő, Amíg mellemben a tüdő és nyakamon az idő, én addig ütöm amíg üti bennem is az ütő, Nekem mindennap eggyel több napom van és mindennap eggyel kevesebb, az utolsó napig amíg végleg elmegyek, mindennap eggyel több napom van és mindennap eggyel: JELESEBB

Én vagyok, aki leszek, ha visszaérkezek, ahonnét jöttem én vissza oda megyek, ha megettem a kenyerem és megittam a tejet, és felszámoltam a kettősségemet, de mert felgyújtottam a képzeletemet, egy-két ajtózárat még felfeszítek, kíváncsi lettem rám: ébredek, ezért eljátszok még egy-két sohse volt szerepet. De van-e még élet és van-e még kinek? Felfedezni a kertet, a kincses szigetet? A városokban ma üresek a terek, üresek a házak a kerületek . Itt több millióan nincsenek! Itt több millióan nincsenek! Itt több millióan nincsenek otthon, nincsenek az otthonokban, csak szobrok, morgó szobrok, fotelek, robotok, meg jóslatoktól recsegő polcok, a falakon árnyak, démonok, orkok, hugyozok a téren, mint régen a punkok, a bankok falán lecsorog a kamu, képzeletetek csak por és hamu, még felhőt karcol egy toronydaru, és begazoltat egy igazi robotzsaru, ahogy táncol a rezsón a kábítószer-ragu, csak a tévében él a város meg a falu. Csak a tévé az igazi, a valódi ikon, csak a tévében sarjad igazi pázsit a romokon, csak a tévében élnek igazi hús-vér emberek, lepkék, leopárducok, zöldfoki szigetek, a drogbáró itt a tévé bemondó, tőle jön a vitamin, tőle jön az ondó, a horror-trip, a vér, a tej, a vér-kakaó, tőle jön be az igazi flash, a rém-híradó, a tévédobozon kívül a banda atom bamba, míg a kertek alatt kivirít az atomgomba… Először por a szemekben, aztán szemek a porban, Jézus vére nincs a műborban! Ha akarod látni az anarchiát, akkor engedj szabadon minden kutyát, a kiskutyát meg a nagykutyát, a kuvaszt, a kant, a pincsit meg a szukát, és meglátod majd az anarchiát, az anarchiát... De ha akarod látni a hierarchiát, akkor engedj szabadon minden kutyát, a kiskutyát meg a nagy dögöket, a kuvaszt, a kant, a pincsit meg a szukát, és meglátod majd a hierarchiát, a hierarchiát... Mert mit csináljon ugye egy tökös magyar gyerek, ha arra buzdítják a böszme mini-miniszterek, hogy szavazd hátba a testvéredet, igen, szavazd hátba a testvéredet. És hova hintse majd a szentelt vizet, ha összevesznek végleg a rémek, ha összevesznek végleg az árva feje felett, a giga-sárkányok meg a mega-sárkányok: A kínaiak meg a kőművesek? Hova hintse majd a szentelt vizet, ha a végítélet négy lova dobog, csönd-zsákból, nem dadogok, hangot lopok, nem szólnék én, de már késő, szerintem is ez a harc lesz a végső! Elsüllyedt az idővel az időmérő, de szövegem szerszám, eszedbe véső: nem nyertek, mert nem nyerhettek, gyümölcseidről felismerlek, holnap a klónokból klánok tüzet vizelnek, és mikrochip-csöpp gyerekek kelnek a tojásaitokból, fejedelmek! A fejetek – mint struccfej a homokba – pénzes-zátonyokba dugva, míg a homokóra minden pora vissza nem csorog-pereg a sivatagba, hiába acélozva kocsitok, a páncélingetek, de becélozva rég az acélszívetek, a szemeiteket, szem-füleiteket, ha kimosták a szolgáitok, figyeljetek: egy világháló-szaggató gólt most beverek, ellenetek 100:1-re szépítek! De ti se győztök, hiába szövitek a tervet, az idők végéig csak időt nyertek, míg az összes óra mozgató-rugója bele nem olvad a káosz-koszba, míg az összes óra fekete óramutatója bele-nem-röppen a fekete holdba. Én már kész vagyok, mint a kihalt fajok, de mint a feketeszurok, ragyog, aki vagyok! Egy szeméttengeren, tutajon edzek, így is kinevetlek, miféle hiedelmek zsigerelnek, amikor leeszed a fejedről az utolsó vacsorád, a nikkelbolhát, az utolsó tetvet… Nektek ennyi kellett? Vagy csak ennyire tellett? Lefuttatni szolga módra az ördögi tervet? Nektek ennyi kellett? Vagy csak ennyire tellett? Lefuttatni szolga módra az ördögi tervet? Hát gratulálok, ez igazán kreatív ötlet volt, rommá szarni az egyetlen Földet, ahol Isten magjából csipegethettek... Vagy jobb az űrben keresni új örökzöldet? Olcsóbb az élet egy hold Földön, mint egy föld Holdon, nem nyersz a bolton! Nem nyertek, mert nem szerettetek, csak fülemüle-mentes büdöset szellenteni, meg irgalmatlan szellemtelenül füllenteni, meg bankkártya-várat építeni, még kúr a nép, most adjatok neki! Sajt-lyukakat, ha vagy olyan Jedi, ha vagy olyan Jedi, aki ma megteheti, hogy a hideg-üres űrbe az egóját kilövi a faszát meg egy űrhajóban veregetheti. Akit ufók vágnak partiba egy műholdon, aki ma vizek után szaglászhat a vörös bolygón, aki ma fáraónak képzeli magát, mert lefagyaszthatja a múmia fejét, a múmia fejét, a múmia fejét… Na keverd a bólét, játsszuk el a végét, én meg eljátszom majd a nagyon hülyét, aki nem vágja – csak nyalja a fagyit –, hogy te galócából rottyantod a gyilkos vacsit. Aztán mi lesz a műsor? Mi lesz a menü? Kerül a feketelevesbe tésztából betű? Amivel lediktálod, hogy mi az ábra, valami diktatúrista-szalámiszerű? Lesz egyenlőség tanítása? Tudod, az írástudók árulása… Lesz kamu-kommunizmus újratöltve? Újabb százmillió megy a vérbe? Mennyi? Még mennyi hitel kéne? Ja! Hát annyit sajnos, nem adhatok. Hát totál üres, kimerült a karma-bankotok! Rossz kunyerálás az összes háborútok! Kéregetés az összes hódításotok! Rossz siránkozás az összes nyomulásotok! Koldulás az összes ultimátumotok! Na, sziasztok! – Tovább nem szíjaztok, szasztok, csak szólok, hogy szólok, mielőtt kereket oldok, mielőtt determináltok determinátorok, felvágom az utolsó olvasatlan lapot… Robban a labor, párolog a titok, de kitöltve előre ötven méregpoharatok, amit én – mert ugye magyar vagyok –, mind egy cseppig, mind egy szálig, fenékig iszok. Aztán belehalok. Aztán poklot rakok. De én a pokolból is ezerszer is feltámadok. Aztán leveszem a maszkom, de ne fossatok, csak ízzé-porrá töröm a buta rácsaitok, szemetekről lemetszem az acélhályogot, a végén meg még egy-két kokit adok, oszt uzsgyi, ki a napra, ki a legelőre, mielőtt szomjan vesztek, egy kis fényt igyatok!!! Egy kis fényt igyatok !!! Én csak a csajomhoz jöttem a Földre látogatóba, indián fejes a feneketlen tóba, tüzeket rakni a vizek mélyén és aranyat köpni a világ végén. Kirügyeztetni a szóbokrokat, ha kosarat kapsz, adj teli kosarakat, szóló szőlő, csengő barack, mosolyog az alma, ma porlik a tarack, nem fúj a szél, ha nem zörög a haraszt, etesd meg az éhenkórász csilliárdosokat, ha kussol a gyümölcs a fa tetején, aki ma szóra bírja, az a deli legény! Én csak a csajomhoz jöttem a Földre látogatóba, indián fejes a feneketlen tóba, tüzeket rakni a vizek mélyén és aranyat köpni a világ végén...

Nem jönnek vidám szövegek az égből És cseresznyét se szedek neked a Deák térről Nincsenek jó viccek se mostanában Fogy a vitamin mint a Kaddhafi családban Mint Ukrajnában, mint mostanában, mint mostanságban Harap a harag, túl sok a harag napja Míg fel nem perzsel mindenkit a Nap haragja Ha a magyar magyarnak ordas farkasa Annak se füle se farka se alja se teteje A világ veleje a testvérek tánca És törvény szabatott a jó szomszédságra A törzsszövetség meg lesz kötve újra Senki nem kíváncsi a polgárháborúra Nem gáz, ha nyakig vagy az adósságban Csak maradjon pár forint a betyárbecsületkasszában Meg a naptáradban egy – két aranybetűs ünnep Köszönjön az ébredetteknek Akiket nem csak a szavak hanem a tettek Igazolnak vissza meg a kétszerszületettek Tettek Tettek Tettek Tettek Felkel a Nap szele minden reggel, de nem kel mindig a nappal az ember, Egyedül a madarad a kerületi éber, napköszönteni hajnali vekker, Hullámot vet az embertenger, indul a városi equalézer, Robban a hangorkán tele fénnyel, reggel az éjjel fut szanaszéjjel. Függő dinamika, függő kényszer, enni-rohanni a párttal, a céggel, Függő dinamika, függő kényszer, tolni az Á - ból a B - be a néppel A négyütemű kerekes zenegéppel, a négyütemű kerekes zenegéppel, Enni - rohanni a vétkezdében, futva aludva a cybertérben, Futva-aludva a tegnapelőttbe, a holnaputánba, a múltba - jövőbe. Hiába harcol a múlt és a jövő, de karcol a győztes jelenidő! Hiába harcol a múlt és a jövő, de karcol a győztes jelenidő! Hiába harcol a múlt és a jövő, de karcol a győztes jelenidő! Hiába harcol a múlt és a jövő, de karcol! Most van most, megadom a pontot, ritmust szüretelek, ritmustot, Sanyibá kinyitom a könyvet a közepén, rögtön a közepibe harapok az elején, De keveri az örvényt audiovizuál, reklám - politika telibemanipulál, Aki bújt, aki nem csekket dedikál, szinezi a képet fű - pia - kemikál, Ufók hugyoznak a háztetőre, savesőt, meg az esernyőkre, Hőre tágul a guminő bőre, szemek szegezve a képernyőre, Tárva - nyitva az ostoba lárma, de te ne legyél árva barárba bezárva, Ha bomlik a banda a múltba jövőbe, a holnaputánba, a tegnapelőttbe. Hiába harcol a múlt és a jövő, de karcol a győztes jelenidő! Hiába harcol a múlt és a jövő, de karcol a győztes jelenidő! Hiába harcol a múlt és a jövő, de karcol a győztes jelenidő! Hiába harcol a múlt és a jövő, de karcol! Nem kellemes, nem kellemetlen, szép a botrányos lehetetlen, Ritkán jár az idő a jelenben, az idő felett fenn költ az időtlen, Az idő megáll egy pillanatra, aztán tépnek a percek jobbra - balra, Az óra a percet kipakolja, a percbe a másodperc csomagolva, Századmásodperceket ontja, sorozatlőfegyver atomóra, Benyel az idő, feneketlen a gyomra, számtalan ember a számok foglya, Sokadalom számokba folytva, a sorban szabadok, fogva tartva, Pedig nem te sírsz a sárban, a sírban, fejfák állnak csak számozottan, és nem te állsz a boltban sorban, te vagy a megszámolhatatlan, Csak a számok állnak csatasorban, te vagy a megszámolhatatlan, Te vagy a megszámolhatatlan! Hiába harcol a múlt és a jövő, de karcol a győztes jelenidő! Hiába harcol a múlt és a jövő, de karcol a győztes jelenidő! Hiába harcol a múlt és a jövő, de karcol a győztes jelenidő! Hiába harcol a múlt és a jövő, de karcol!

A múltkor arra ébredtem, hogy látom alszom, mint a tej. Erre egy alvótól meg nem rossz rím, vagy nagyon rossz, hogy fej? Na akkor megfejem a fejem, lássuk mire emlékezem, Ha befagyott az emlék, hát meglékelem. Szétszerváltam semmibe, de sokmillió percet, És cigiztem már annyit, mint a Nikotinherceg, Voltam én is délceg, egész szeg, meg félszeg, Egyenleget vonnék, de még nem állt meg a mérleg. Voltam nagyon szar arc, és voltam becsületes, Egy kecskeméti esküvőn becsúszott negyven feles. Egyszer nagyon megvertek a zsaruk, még Vácon, És szedáltak már le kómába kórházi ágyon, Keltem luxushotelben, meg zártosztályon, Festettem már remekművet, viszi egy-két vászon. Lakom az univerzum közepétől jobbra három, Túl az ősrobbanáson, meg egy önkutatáson, Túl egy-két megpróbáltatáson, de innen vagyok még a megszámoltatáson. Születtem Fehérváron, megnőtt a fejem Vácon, Aztán ablakomon befigyelt a visegrádi várrom. Ingáztam eleget álom-állomáson, mire valósággá vált egy budapesti álom. Látom, hogy lángokban állnak a házak, ég a város, ég a ház is, De nemcsak az egyház, hanem ég száz is, Mert be lett ide csatornázva száz kanális, be lett ide csatornázva száz kanális. De Budapest nem süllyedt el, megvárt, Budapest nem süllyedt el, megvárt. Pesten kicsit hamarabb a fekete hó, feketepiacon több az ázsiai szó, Budapest egy bolygó, ahol sok az imbolygó, de imbolygók közt kevesebb a helyi szavazó. Pesten nincsen Buda. Befelezi a Duna. Budapest a hidak. A hidak Pest-Buda. Látom, hogy a városnak köldöke az nincsen, lógunk papírmaséfigurák a vaskilincsen, Marakodik a brigád a maradék kincsen, mert nincs lejátszva még a meccs minden szinten. Szinte minden héten adózok a tolvajoknak, ajándékokat amikor kirabolnak, A hétben meg a nyolcban hallod mennyit gyalogoltam, Mikor ellopták a bicajom, a cangám a holdban, Na innen szép nyerni, ahol már annyira nincs semmi, hogy a Van Gogh napraforgóját is meg kéne már enni, ennyi. Néha elveszítem az eszem, mert olyan sokat tudok, Mint a tudósok, a papok, okostojás professzorok, Pedig nem tanulok több matekot, nem olvasok blogot, De nyílvesszővel átütöm a gordiuszi - bogot. Néha leelőzöm magaat, mert olyan gyorsan futok, Mint a sivatagi viharban a buta futóhomok, Néha meg elveszítem magamat, mert olyan sokan vagytok, Mint a számítógép gyomrában a számtalan számsorok. Játszottam és dolgoztam és nagyon sokat rontok, Ha széjjelcsapom magam, kegyetlenül behorkolok, Látom ennél mélyebbre már nem ásnak a sorok, Akkor átuszom a Dunát, jöhetnek a magaslatok: Sejtéseim csokrok, tudományos tanok, De csak egyetemi katedrákon taníthatatlanok, Mint a mesék meg a mondák, amit elnyeltek a habok, Én felkelek s a paradoxonoknak odabaszok! Nem laknak jól velem a démonok, a poklok, ördögi körökből, ha kereket oldok Elbújok a szóban, a nyílt inkognitóban, Arcomat se látni, tükörkép a folyóban. Megvágták a homlokom a táltosok, a tudók, Hogy megtudjam, hogy mi lesz, ha megtudtam, hogy mi volt, Megéreztem Budán Buddha lehelletét, És állom harmadik szememmel Jézus tekintetét. Mindenre találok megoldást, de nemcsak a megoldást keresem, hanem a forrást, A forrást, ahol szomjat oltok, meg a forrásban lévőt, a forráspontot. Én egyedül születtem, és nagyon sokan halok, Mert a barátaim vagyok meg a szerelmeim vagyok, Síromra meg írjátok, hogy Ragyog Aki Vagyok! Testemet meg itthagyom, azt egyék meg a sasok. Mindenre találok megoldást, de nemcsak a megoldást keresem, hanem a forrást, A forrást, ahol szomjat oltok, meg a forrásban lévőt, a forráspontot.

A MAGYAROK ISTENÉRE ESKÜSZÜNK, ESKÜSZÜNK, HOGY KARBA CHIPPET NEM TESZÜNK! -Nem azt mondtad, hogy az lesz a vége, hogy egy? -Hát, ez is az volt... Na most már mindegy.