- Kölyökdal az antimikulásnak -

Én együtt nőttem fel egy betonlakóteleppel, ahol bekaptam egy diktatúrát az anyatejjel,
felkel - legel - lefetyel, bekussol, nem felesel, a falanszterben akkor jár a falanszter eledel,
ha mindenki egyenlő, felejtsd el a kasztot, a zsarnok úgy is minden urat rég felakasztott,
hogy legyen végre semmi legyen, mindenki senki, csak a magamfajtát nem lehetett semmibe venni,
kenyérre kenni, max satuba tenni, de megtanultam hogyan lehet titeket kinevetni!
És azt se hittem el nektek, hogy egy meg egy az mennyi,
antimikulások voltatok: éjjel nappal csenni !?
Hát nem volt olyan profi még a luciferi party, mint a mai szocikapitali szélesvásznú hakni,
sötét szívetek hideg, északi sarki, fényt kapjatok igazakat kellett lehallgatni,
kihallgatni fejekből a vitamint kicsalni, VAMZEREK A HÁZBAN, ahol tejet kapni,
de megvan az a kút, amelyik nem tud mást csak adni?
Mert egy-két költő úgy beszélt, mint Jézus és Ghandi:

- A lehallgatástól pedig sohase félj, mintha lehallgatnának úgy beszélj!

Én együtt nőttem fel egy betonlakóteleppel, ahol minden reggel szólt a labirintusban a vekker,
szürke volt a fekete, szürke volt a vörös, én kiszíneztem a szövegem, nem járt érte ötös,
én lettem a sárga, az irigység, a hála,
én lettem a bíbor, a rubint mágiája,
tűzfalakra vetített fény az éjszakában,
hogy belobbant a képzeletem égő vászna, belobbant a képzeletem égő vászna.

Tudod a Föcitéren, a Vám uccai tizes, meg az Erdős Bernát közti völgyben,
ahol feltört az a brutálnagy ezüst bálna, fejéből a magma láva,
ami átment fába, hát nem volt máma,
hogy lángra-kapott-lobogott a maya-fátyla,
lángra-kapott-lobogott a maya-fátyla.

Hullámzott az ucca, mint a Fekete tenger, és hullámzott az embertenger ezerrel,
kilöttyent a kémia-mánia szakkörről a vegyszer, és többen nem találtak haza többet egyik reggel,
én meg majdnem megpusztultam fantáziarákban, ahogy kínai csukában, se királyi palástban állva
szemben meg egy bányatárna cementszája kiabálja:
- én egy hülyegyereknek lettem a szinonímája.
De megolvadt a tér kibaszott szimmetriája!

A suliban meg kiszúrták, hogy zűrös gyerek leszek, és megfertőzöm művészettel azt akit csak lehet,
megsejtették három ember az egy felekezet, négyen meg már öt-hat-kilenc, az meg már egy tömeg,
sorsok zárnak félelemből egymást fedezitek, mint a pártkatonai terrorszervezetek,
akik zűrös propagandát toltak a Szovjet blokkról, és Amerikából is kamu képek jöttek a Holdról,
asztmát hányok a diktátorhumortól, komolyan asztmát hányok a napi dikrátorhumortól,..

- De mikor bealázott a vörös kontroll,
akkor Weöres Sándor szere mentett meg a légszomjtól!


Aztán gépek jöttek, elhordtak a fák alól egy hegyet, és felhúztak a térre újabb 70 emeletet,
emeletek emelkedtek, emelet-hegyek, és egérszürke szakadékok takarták az eget,
de az istenek megkegyelmeztek, nehogy árva legyek, és ledobtak a térre egy-két igazi fejet,
akikkel együtt józanodtunk, mint a kábítószeresek,
mert nem élhettünk zene nélkül élni nem is lehet, nem élhettünk zene nélkül élni nem is lehet,...
Lehetetlen!

A telepen, a gang-en a rock ment éppen, a Piramis, a Ricse, meg a Dinamit a vérem,
jó volt az, de jobbra vágyott a rosszabbik énem, és a presszóban se Jim Morisson szólt a zenegépen,
a földalatti zene, nekem underground a kaland, de elemel a földtől a templomi harang,
a magasság, a mélység, nem a közöny-özön, amit zseni tüze üzen, az vágjon fültövön!
A VHK az kivitte a fejünket a lyukon, a Bizottság meg beavatott az undorgrundon,
kalickámba beesett egy zene-fenegyerek, gitár is volt nála -hála- egy-két-három, mehet!
Mi zenével támadtunk vissza, mint a nagymesterek, akik gyakorlatba ültették a zeneelméletet.
Hippik lettünk, hallgattuk a punk lemezeket, a hard-core, free-jazz tört ütemeket,
az volt a szép idő, lettem mindenevő, aztán acapella lereppelt egy kamasz telitüdő:
- Adjad neki adjad, meg ne maradj magnak, jól áll az a de jól áll a ritmus a magyarnak!
Adjad neki adjad, meg ne maradj magnak, jól áll az a de jól áll a ritmus a magyarnak!


Lassan partot érek, de nem pihenek,
ha az alapot leteszed, a cöveket levered és kirügyezteted a szóbokrokat,
akkor megtáncoltatjuk a morgó szobrokat,..
A szómágiád, a szóképzeleted, az zene füleimnek, a zsigereimnek,
ha adod az ívet, én viszonzom a tüzet, és megiszom, haver, veled egy üveg tüzesvizet...

Ma mindenki fizet, hogy a tüzeket lássa, mert be lettek már rég a tüzek üveg mögé zárva-zárva...
A villanykörte meg a körtepálinkába,
be lettek már rég a tüzek üveg mögé zárva-zárva-zárva...

Rágyújt a kába is a villamosra várva, hogy a tüzeket lássa, egy cigarettára,
én meg egy nótára fel! A nótafára mászva!
Há fentről látszik igazán, hogy tényleg mi a pálya!
Fentről látszik igazán, hogy tudjad mi a pálya!!!!

Egy kicsit semmihez se értek, de mindenhez nagyon, a többit megmutatod, és én is megtanulom,
Egy kicsit semmihez se értek, de mindenhez nagyon, a többit megmutatod, és én is megtanulom,
Ha valaki ma bejátssza és a játéka nem kamu, én ott leszek és ott én leszek a koronatanú,
Ha valaki ma bejátssza és a játéka nem kamu, én ott leszek és ott én leszek a koronatanú,
Ha valaki ma bemondja és a szövege nem kamu, én ott leszek és ott én leszek a koronatanú,
Ha valaki ma bemondja és a szövege nem kamu, én ott leszek és ott én leszek a koronatanú,
Amíg nyakamon az idő és mellemben a tüdő, én addig ütöm amíg üti bennem is az ütő,
Amíg mellemben a tüdő és nyakamon az idő, én addig ütöm amíg üti bennem is az ütő,
Nekem mindennap eggyel több napom van és mindennap eggyel kevesebb,
az utolsó napig amíg végleg elmegyek,
mindennap eggyel több napom van és mindennap eggyel:
JELESEBB