Mint egy nyolcvan kilós varjú a vállon,
Úgy nyom össze az adósságom,
És összeszűkült a valóságomat faló sávom a láthatáron.
Nincs barátom, akit ne kaptam vóna legalább egyszer hazugságon
És nincs barátom, aki ne kapott vóna legalább egyszer engem el.

Az elmúlt nyáron sáros lett egy komám,
De sáros vagyok én is, oké, lapos a pofám,
Lógok a vonaton, lógok a fán,
Lógok mert sohase kelek korán.

Nem léphetek, de nem is lépek,
Talpammal szorítom a padlón a léket,
Megeszem az olajat, a szemetet a mérget,
Mert éhes vagyok, mint a játékgépek.

És minden bűnt elkövettem fejben,
Valójában csak százat,
És hullámzott, bennem tengerszer
Hiúság, alázat.

De megadom – magam – mindenkinek földi tartozását,
És felejtsd el arcom romló földi mását!

Álmodtam egy világot magamnak,
De megsúgom, mielőtt rajta kapnak,
Mielőtt lehallgatnak,
Mielőtt kihallgatnak,
Meggyónom a popnak, a rap and rollnak!


Hogy kéne már egy sláger,
Egy adóssláger,
Amit a rádióval együtt fúj az adós-láger,
De be van foglalva az össze sláger-tárhely,
Mert sok műmájer hiszi azt, hogy ő a cyber.

Csak akkor lesz igazi forradalom,
Ha a völgybe ledől az összes TV-torony,
Oszt tátva maradna a cápa szája,
Beparázna parázna száz kamu-ikon.

És egy tudósító ijedtében férjhez menne
Siófokon,
Egy kutyához,
Beütne a káosz:
Fohász egy fonott kalácshoz.

Hátamban a sunyi kígyó-számtan
De vadmadarat költök ki a számban
És ha nem lehetek állva szálfa,
- Állva szálfa, állva -
Leszek a szemetek,
Leszek a fületek,
Leszek a szemetek szemébe szálka!
Hííjjá!

(Az utópia lesz az utcsó pia, mert:)

S felemel az összes felfeleletek
És felkiáltójelek elé állnak fel a kérdőjelek,
Igazságotokra koccintsatok ellenségek,
S az igazi szerelmed lesz a feleséged!

És akkor tágulnak a terek és nem a falanszterek,
Emésztenek reggelire uccagyerekeket,
És nem kellenek szerek, mert a kurvák szerelmesek,
És gengszterek varratnak mellre békejelenetet,

A miniszterek letérdelnek epret szedni neked,
A kegyetlenek könnyet nyelve keresik a kegyed,
És isten majma cirkuszban se szerepelhet,
Mert senkik nincsenek
És csak egy senki venne jegyet!

A fukarok az új fakírok lesznek,
Észre se veszed, hogy lopva kitömik a zsebed,
Te meg koldusokból királyfit faragsz, mert megteheted,
Hogy kinyitod szívedben a harmadik szemfület!


Új szavak ébrednek a szótárból,
S táltosok rúgnak ki a hámból,
És leszakad az összes műkő páholy,
A csángó bál ütőgardonjától,
És illatokká válnak a szagok,
És látunk újból hívő papot,
Gondot oldanak gondolatok,
Ha odagondolsz, kapod a magot!

Úgy igazul egymáshoz a rész meg az egész,
Mint a zenész, aki együttesbe építi a zenét.
Beadja a szívét, színezi az igét,
Megír egy misét ahogy celebrál egy mesét, ehe!

Új szavak ébrednek a szótárból,
S táltosok rúgnak ki a hámból,
És leszakad az összes műkő páholy,
A csángó bál ütőgardonjától,
És illatokká válnak a szagok,
És látunk újból hívő papot.
Gondot oldanak gondolatok,
Ha odagondolsz, kapod a magot!

Új szavak ébrednek a szótárból,
Táltosok rúgnak ki a hámból,
És leszakad az összes műkő páholy,
Az önsúlyától, az igazságtól,
És illatokká válnak a szagok,
És látunk újból hívő papot.
Visszavedlünk Istenné,
Nemek, nemzetek, igenné, héjjá!

Ha itt a vége, fuss el véle,
Mert vár még egy végtelen felfedezése!