Gurul a kapitalista fostalicska,
Meg a kommunista diktatúra szentimentalista mocska,
Ostoba-buta-tufa dallamocska fogja-nyafogja-visszhangozza:
- Előre a legelőre, a lejtő-felejtőre lökve
Előre a legelőre, be a falanszterbe, betonteknőbe!

Szemek szegezve a képernyőre,
Hőre tágul a guminő bőre,
Szemek szegezve a képernyőre.

Rajtam nem fog az átok, meg a propagandátok,
Sem az ostoba kamikaze-politikátok,
Rólam úgy pattog le a propaganda,
Mint a háztetőről a pöttyös labda,
Mint a kőszikláról a ping-pong labda,
Mint a túlvilágról az ateista!

Egyszer volt, hol nem volt,
Aki bújt, aki nem,
Lesz, ami lesz, jövök,
Saját köldökömből növök,
De nyilazok a napba délbe’, mint a trónörökösök!

Sztárok csillaga ül-hűl-dűl,
Születnek új tökösök, új üstökösök
A végletesek, meg a szerzetesek,
Én bemutatom magam, a szerelemgyereket.
Aki búvó patakot kutatok-keresek,
És megidézem az eleven szeleket,
Az eleven szeleket,
Az eleven szeleket, dzsessz!

Én a szeleket hívom, az eleven szeleket,
A Napszelet, aki kiviszi a szemetet,
A szeleket hívom, az eleven szeleket,
a Napszelet, aki kiviszi a szemetet,
A szeleket hívom, az eleven szeleket,
a Napszelet, aki kiviszi a szemetet,
A szeleket hívom, az eleven szavakat,
Az eleven szeleket, az eleven szavakat, dzsííí !!!

Üzenek dobon, szavakon utazom,
És egyedül tolom, mint a Salamon-torony.
Szembeszélbe’ reggel, éjjel,
Tükörképemet a folyóba dobom, a mélybe,
A legmélyére,
De száraz lábbal hágok a vizek legmagasabb hegyetetejére.

Érve révbe, lakom mélyben,
lakom mélyben és magaslesen,
ahol nyitva a jelen, de titkos a jelem.

Lakom lakatlan járdaszigeteken
A bélvárosban, a gyomornegyedben,
A liftaknában, a koponyahegyen,
Toronyházban a száztizediken,
Eleven parazsat reggelizem.

Forr a vérem, forr a dalom
Lobogok zászló végvárfokon
Lobogok zászlórudakon,
A hidakon, a rudakon,
A hidakon, a rudakon, a hidakon, héjj!

Amíg sáncol a völgyben, gúzsba kötötten,
Száz idióta, száz kamu ikon,
Száz kamu ikon a magyar ugaron.

Vágod, ahogy készül a láncod?
Ja régóta nincs már saját táncod?
Ha hallod a látótávolságot és látod amottan a messzi világot,
Na én ott álok amikor itt kiabálok, ott állok amikor itt kiabálok!

Kicsi a magyar, de bors,
Ezt dobta a sors.
Megemellek téged, ha hiszed, ha nem,
Ha hiszed, hogy felkarolsz.
Mit papolsz itt a gatya szövegeddel?
A nyelvtant mi tanítjuk, el a kezekkel!

Máglyaparázs szavú elemekkel,
Megdobálunk gyöngyszemekkel titeket, az éhes malacokat,
A disznófejű új nagyurakat,
Akik teletetováltátok a tudatot,
És teleszemeteltétek az emlékezetet,
Na mire veritek, mire veritek?!

Rögeszméitek fejetekben visszhangzott a kerületekben,
Rögeszméitek fejetekben aranyröggé vált kezetekben,
Kajak alkimisták vagytok, hallod?
De mi nem tőletek, mi titeket tanulunk,
Azt nincs egy vasunk se, véres aranyunk,
Csak fehérarany, meg vörösborunk, vörösborunk.

Óv az övünk, tenyerünk tányér
Vörös-véres-vírus-verést kaptunk eleget
A nyitott szánkért.

Hátunkon bot lila nyoma elfér,
Ha szólni kell az árulásért,
Fájjon a te fejed a sunyiságért,
Én nem adom a zsenimet alamizsnáért!

Ami a szívemen, a számon, nyelvemen
Nem marad ma kaptárban,
Ketrecben,
Karperecben.

Őrördögünk nyitja a szemünk, nyitja a szemünk őrördögünk.
Őrangyalunk ego-gyalunk, ego-gyalunk, őrangyalunk.

Én a Vadszamarakkal csapatom a hidakon,
A Vadszamarak ma a kedvenc csapatom!
Utakon soha, rejtekutakon,
Mert ez odaver-kiteker, ha nem csal a szimatom!

Tudod, milyen fejek nyomulnak szabadon ezen a vonalon?
Mint a pankok a másik a vadoldalon, komoly földalatti irodalom,
Amíg lóg a város fejjel lefelé denevér módra az olajos plafonon,
Az olajos plafonon.

Én a vadszamarakkal csapatom a hidakon,
A Vadszamarak ma a kedvenc csapatom,
A vadszamarakkal csapatom a hidakon!

- Utakon soha, rejtekutakon -

Én a Vadszamarakkal csapatom a hidakon,
A Vadszamarak ma a kedvenc csapatom,
A vadszamarakkal csapatom a hidakon!

- Utakon soha, rejtekutakon -

Én a Vadszamarakkal csapatom a hidakon,
A Vadszamarak ma a kedvenc csapatom,
A vadszamarakkal csapatom a hidakon, hejj!

- Utakon soha, rejtekutakon -

Vadszamarakkal csapatom a hidakon,
A Vadszamarak ma a kedvenc csapatom,
A Vadszamarak ma a kedvenc csapatom,
A Vadszamarak a kedvenc csapatom ma!

Fejünk felett az összes padló,
de gyöngyöt sírunk, mint a kagyló.