Kölyökágyú koromban találtak engem a vadonban. Épp egy vadnyomban napoztam, És a fogaimmal egy magyar-betyár betyár-magyar szótárt karcoltam. Táncoltam szófűzér nyakláncokban, Ha sótlan, ne légy szótlan! Ha sótlan, ne légy szótlan! Kiáltottam mikor befogtatok És landoltam iskolapadjaitokban Mágnespapucsokban a vaskorban, A vaskorban mágnespapucsokban. És ti sem voltatok éppen szótlan, én meg szóltam, hogy ez egy kicsit sótlan, mer nem vagytok abban a pozícióban, hogy letanítsatok itt a pokol-akolban. Letanítsatok itt a pokol-akolban. Mondtátok, hogy hajtsak fejet, azt szabad leszek, Hajtsak fejet és independent lehetek, mint a drónok, meg a helikopterek, csak nekem befigyelnek a láthatatlan hajszálerek. Meg az anyajegyek, meg az anyanyelvemen feleselő sok zabos zabigyerek, az zene füleimnek. A zsigereimnek. Ha adod az ívet, én viszonzom a tüzet, azt megiszok veled haver egy üveg tüzes vizet. Ma mindenki fizet, hogy a tüzeket lássa, Mert be lettek már rég a tüzek üveg mögé zárva. A villanykörte meg a körtepálinkába, Be lettek már rég a tüzek üveg mögé zárva, zárva. Haver mondja: lóvé nyista, menjek vele Svájcba, Vagy Londonba, Vagy Chicagoba, Amerikába, Mert fogy a vitamin itthon, a magyarja meg árva Forintot se keres, minek legyen bankkártyája? Há’ mondom neki, hogy Be vagyok egy szabad nyelvcsaládba zárva, Be vagyok állva, Mint a földbe a lándzsa a Kárpát hazába, Mint egy nyíl a délibábba, Mint egy nyíl a délibábba!

Kiesett egy fog, de nem nyafogok, Megfogadtam: többé nem fogadkozok. Mer’ mindig többet kapok, mint amit adok, Ezér’ hagyhatják el a számat a ragok. Betűt karistolok, hangot csöndzsákból lopok, És ha leesik, még idén fehér hóembert is rakok. Mert polihisztor vagyok, mint a kicsik meg a nagyok, a kicsiszoltak, meg a csiszolatlanok. Mint az egoista tagok, meg egy kíváncsi gyerek, akinek dobpergésre indul be, a nyelve pedig pereg. De ki az, aki egyszerre fog kinn is, benn is legyet, Ma ki az, aki élőben meg álmában is nevet? Ma ki az, aki élőben meg álmában is nevet? Ma ki az, aki egyszerre fog kinn is, benn is legyet!? Megsúgom én dolgozom, akkor is, ha alszom, Mert álmomban is nő a körmöm meg a bajszom, Hogy a világ gyarapodjon, ne apadjon, hajtson, Álmomban is nő a körmöm meg a bajszom, dzsessz! Felkelek, de mielőtt megmosom a lovamat, Megfürdetem tintában a legszebb szavakat, Tollamban a golyót a zene forgatja, Ahogy a földet forgatja a vándorok talpa, Meg egy lakodalmi vigadalom! Facebook események közé, helló, bekeveredem, pörgetem az infókereket az egeren. Na posztolj innen! – kopog a fejemen, Oszt kirakom a gépre, a semmibe a levelem. Pörgetem a képet, a képágyú már forog, Beadja a profin a gép a képáradatot, A képzuhatagot, Szökőárból hatot, Egy cunamiban pecázik a sok biorobot. Én is végignéztem tegnap egy millió képeslapot, Azt besokalltam, mindegyiken kicsit rajta vagyok, Mint az ujjlenyomatok meg az emlékek, Ott ragadtam rajtuk, mint a festékek, Mint amikor szétrobban a szobában egy csendélet És rávetik maguk az éhes TV-sek. Hogy nézzétek, mint egy félrészeg, Ahogy ütköztek a dodzsemek, a földrészek. Az egységet lövik a kétségek, És felértékelődtek a megérzések. Az egységet lövik a kétségek, És felértékelődtek a megérzések, hiió! Tévedések sorozata hátsó lépcső, Ahol a vesztőhelyről meglépett a megtévesztő. Szembe vakuzik a Mr. Szemfényvesztő, Egy utolsó nemsenki lesz a világelső. A világalsó lesz a világfelső, Oszt ugri-bugrisoknak nem jár ejtőernyő. Zuhan a lejtő, gyorsul a felejtő, Minden nap új drogokat rak össze a hegesztő. Zuhan a lejtő, gyorsul a felejtő, Szárnya van a Napnak, csak sok a felhő, Szárnya van a Napnak, csak sok a felhő. Elaludt egy sofőr, Volt pár sör meg likőr, A Vezúv gyomrába, hallod, egy háború meg kitör? Elaludt egy pék és a kemencébe’ bent ég, Egy szentkép meg egy emlék, hogy de jól laktunk nemrég. Jéggel dobál meg az ég, saveső zokog, Repednek a repedt sarkú alap-talapzatok, Eszmék esnek darabokra, csuda mozaikok, És olyan szép, hogy ráflesselnek újabb áldozatok, Olyan szép, hogy rámoziznak újabb áldozatok. Minden nagyobb városban van Antikrisztus jelölt! [jelölt, jelölt, jelölt, jelölt] Aki már felült és felállt, egy tükörmaszkot felölt. [felölt, felölt, felölt] Minden komolyabb városban van fenevad jelölt! [jelölt, jelölt, jelölt, jelölt] De az lesz a befutó, aki mindenkit megjelölt. [jelölt, jelölt, jelölt] Az lesz a befutó, aki téged tegnap megölt, De megcsinálja holnapután, őt akard, őt jelöld, [jelöld, jelöld, jelöld, jelöld, jelöld] A trónra, amit kitölt, a trónra, amit betölt. [betölt, betölt, betölt] A trónra, amit kitölt, a trónra, amit betölt, Hogy övé legyen végre, Hogy övé legyen végre: A hold? Meg az égbolt?? Meg a mennybolt??? Meg ha kéne az a kis zöld? Ha má’ erre kószafaszál legyen övé a föld? Meg egy lakodalmi sokadalom?? Én azt mondom, hogy de jó, Van még só és lecsó, Van még a fazékba, Van még a tányérba való. [de jó, de jó, de jó, de jó] Én azt mondom, hogy de jó, Jó, hogy van kilátó, Jó, hogy van még a kilátóba’ Van, aki látó. Én azt mondom, hogy de jó! Én szeretem a hazám, de leesik a gatyám, Szeretem, ha pörögnek a szavak olyan lazán! Lobog a kazán, lobog a faszén És ha eltalálja valaki a szöget a fején, Adjad neki, adjad, meg ne maradj magnak, Jól áll az a – dejól áll a ritmus a magyarnak! Adjad neki, adjad! Köszönöm, köszönöm, Hogy kifértem a csövön, Hogy ez a kör a köröm, Hogy a magyart töröm, Hogy beleadtál anyait meg apait a köbön, Köszönöm, köszönöm! Adjad neki, adjad, meg ne maradj magnak, Jól áll az a – dejól áll a ritmus a magyarnak! Adjad neki, adjad! A haza szere etet, A haza szere etet, Ami gyűlik, az ölet, Ami gyűlik, az ölet! A haza szere etet! A haza szere etet, A haza szere etet, Ami gyűlik, az ölet, Ami gyűlik, az ölet! A haza szere etet! A haza szere etet, A haza szere etet, Ami gyűlik, az ölet, Ami gyűlik, az ölet! A haza szere etet, A haza szere etet, Ami gyűlik, az ölet, A haza szere etet!!!

Gurul a kapitalista fostalicska, Meg a kommunista diktatúra szentimentalista mocska, Ostoba-buta-tufa dallamocska fogja-nyafogja-visszhangozza: - Előre a legelőre, a lejtő-felejtőre lökve Előre a legelőre, be a falanszterbe, betonteknőbe! Szemek szegezve a képernyőre, Hőre tágul a guminő bőre, Szemek szegezve a képernyőre. Rajtam nem fog az átok, meg a propagandátok, Sem az ostoba kamikaze-politikátok, Rólam úgy pattog le a propaganda, Mint a háztetőről a pöttyös labda, Mint a kőszikláról a ping-pong labda, Mint a túlvilágról az ateista! Egyszer volt, hol nem volt, Aki bújt, aki nem, Lesz, ami lesz, jövök, Saját köldökömből növök, De nyilazok a napba délbe’, mint a trónörökösök! Sztárok csillaga ül-hűl-dűl, Születnek új tökösök, új üstökösök A végletesek, meg a szerzetesek, Én bemutatom magam, a szerelemgyereket. Aki búvó patakot kutatok-keresek, És megidézem az eleven szeleket, Az eleven szeleket, Az eleven szeleket, dzsessz! Én a szeleket hívom, az eleven szeleket, A Napszelet, aki kiviszi a szemetet, A szeleket hívom, az eleven szeleket, a Napszelet, aki kiviszi a szemetet, A szeleket hívom, az eleven szeleket, a Napszelet, aki kiviszi a szemetet, A szeleket hívom, az eleven szavakat, Az eleven szeleket, az eleven szavakat, dzsííí !!! Üzenek dobon, szavakon utazom, És egyedül tolom, mint a Salamon-torony. Szembeszélbe’ reggel, éjjel, Tükörképemet a folyóba dobom, a mélybe, A legmélyére, De száraz lábbal hágok a vizek legmagasabb hegyetetejére. Érve révbe, lakom mélyben, lakom mélyben és magaslesen, ahol nyitva a jelen, de titkos a jelem. Lakom lakatlan járdaszigeteken A bélvárosban, a gyomornegyedben, A liftaknában, a koponyahegyen, Toronyházban a száztizediken, Eleven parazsat reggelizem. Forr a vérem, forr a dalom Lobogok zászló végvárfokon Lobogok zászlórudakon, A hidakon, a rudakon, A hidakon, a rudakon, a hidakon, héjj! Amíg sáncol a völgyben, gúzsba kötötten, Száz idióta, száz kamu ikon, Száz kamu ikon a magyar ugaron. Vágod, ahogy készül a láncod? Ja régóta nincs már saját táncod? Ha hallod a látótávolságot és látod amottan a messzi világot, Na én ott álok amikor itt kiabálok, ott állok amikor itt kiabálok! Kicsi a magyar, de bors, Ezt dobta a sors. Megemellek téged, ha hiszed, ha nem, Ha hiszed, hogy felkarolsz. Mit papolsz itt a gatya szövegeddel? A nyelvtant mi tanítjuk, el a kezekkel! Máglyaparázs szavú elemekkel, Megdobálunk gyöngyszemekkel titeket, az éhes malacokat, A disznófejű új nagyurakat, Akik teletetováltátok a tudatot, És teleszemeteltétek az emlékezetet, Na mire veritek, mire veritek?! Rögeszméitek fejetekben visszhangzott a kerületekben, Rögeszméitek fejetekben aranyröggé vált kezetekben, Kajak alkimisták vagytok, hallod? De mi nem tőletek, mi titeket tanulunk, Azt nincs egy vasunk se, véres aranyunk, Csak fehérarany, meg vörösborunk, vörösborunk. Óv az övünk, tenyerünk tányér Vörös-véres-vírus-verést kaptunk eleget A nyitott szánkért. Hátunkon bot lila nyoma elfér, Ha szólni kell az árulásért, Fájjon a te fejed a sunyiságért, Én nem adom a zsenimet alamizsnáért! Ami a szívemen, a számon, nyelvemen Nem marad ma kaptárban, Ketrecben, Karperecben. Őrördögünk nyitja a szemünk, nyitja a szemünk őrördögünk. Őrangyalunk ego-gyalunk, ego-gyalunk, őrangyalunk. Én a Vadszamarakkal csapatom a hidakon, A Vadszamarak ma a kedvenc csapatom! Utakon soha, rejtekutakon, Mert ez odaver-kiteker, ha nem csal a szimatom! Tudod, milyen fejek nyomulnak szabadon ezen a vonalon? Mint a pankok a másik a vadoldalon, komoly földalatti irodalom, Amíg lóg a város fejjel lefelé denevér módra az olajos plafonon, Az olajos plafonon. Én a vadszamarakkal csapatom a hidakon, A Vadszamarak ma a kedvenc csapatom, A vadszamarakkal csapatom a hidakon! - Utakon soha, rejtekutakon - Én a Vadszamarakkal csapatom a hidakon, A Vadszamarak ma a kedvenc csapatom, A vadszamarakkal csapatom a hidakon! - Utakon soha, rejtekutakon - Én a Vadszamarakkal csapatom a hidakon, A Vadszamarak ma a kedvenc csapatom, A vadszamarakkal csapatom a hidakon, hejj! - Utakon soha, rejtekutakon - Vadszamarakkal csapatom a hidakon, A Vadszamarak ma a kedvenc csapatom, A Vadszamarak ma a kedvenc csapatom, A Vadszamarak a kedvenc csapatom ma! Fejünk felett az összes padló, de gyöngyöt sírunk, mint a kagyló.

Kinyomtatok 3D-ben magamnak egy házat. Lakás! Kinyomtatok hozzá egy kulcsot, meg egy zárat. Kapás! Kinyomtatok 3D-ben kocsiból egy párat. Garázs! 3D-ben szkennelem a suhanó fákat. Na nyomás! Olyat megyek, előzgetek, lehagyom az időt, A szökőévet leelőzöm, meg a következőt, Elkapom a múltat azt rábaszom a fedőt Átugrom a számokat, oszt lehagyom a jövőt. Szétverek egy telefont, szétverek egy órát! Eladom az időmet, azt eliszom az árát. Olyan gyorsan berúgok, ahányszor csak akarok, Ha lehagyom az időt, hallod, másnapos se vagyok! Olyan hülye helyzetbe kerültem a múltkor, Nyomasztottam mindenkit, mint kényelmetlen bútor. Aztán átestem egy kocsmába, a kocsma neve Szeged, Ott is felgyújtottam magam, baszki, leégett egy negyed. Negyed négykor valami meg lelökött a lépcsőn, Valaki meg fölhúzta az órámat, de későn. Há’ nem ébredtem fel rá, csak a következő hétfőn, Ztán visszanéztem magam, hallod, kinéztem a távcsőn. Az a ciki - kurva para – rámírtak a hálón, Ne jöjjek többet a lázba, ha nincs kötélhágcsóm. Bocsi, mondom, kigyulladt a tulipánom szirma. Bocsi, bennem a tüzet egy szittyaforma szítja. Látom én is fakutyában szánkózok a téren, ott az érem, ha magamat egyszer utolérem. Nem ígérek semmit, de a semmit megígérem, azt ha nem tartom be visszafizetem az aranyérem. Úgy pörögnek a napok, mint a betűk meg a lapok, ahogy fújja a szél a tajtékot, habot. Pörögnek a napok, mint a betűk meg a lapok, jéjj! Úgy pörögnek a napok, mint a betűk meg a lapok, ahogy fújja a szél a tajtékot, habot. Pörögnek a napok, mint a betűk meg a lapok, jéjj! A sorozatok felett csak egy nap ragyog! Napfokozat! Napfokozat! Napfokozat! Napfokozat! Csak egy nap ragyog!

Bejön a haverom a vonaton, De bicajon, a peronon, A kerék-peron – dzsí! Két féle dinamika viszi, Na szeva, puszi, pacsi! Bejön a haverom a vonaton, De bicajon, a peronon, A kerék-peron – dzsí! Két féle dinamika viszi, Na szeva, puszi, pacsi! Gurul a két féle dinamika, ahogyan a lovira A kamion a versenylovakat a szélbe kiteszi, Na gyíja-uccu neki! Ú! Háháó! A haverom egy igazi és nem dísz dzsoké, Dili, pattanj mögé, a haverom a zsoké, oké?! Kapaszkodj az övébe, beavat a zenébe Szerencsédre tiéd is a szerencséje, Nem csak az övé, Hát dili, pattanj mögé! A haverom egy zsoké, oké? Dili, pattanj mögé! A haverom egy Jedi, egy ki-bebaszott zseni. Ha valaki a lapját lesi, kiteregeti neki, ha lesi, Annak se száma se szeri, aki lesi ő meg kiteregeti neki. Szeretik a csajok ő meg szereti a csajokat, Oda-vissza átússza a paplanhabokat, szeli, Hát de odateszi neki! Neki a Duna az uszoda, mert a haverom vega, És meztelen a télen-nyáron 33 kacagó foga, A haverom egy csoda. Amikor beriaszt a riadó és riogat a híradó, A bemondó meg azt akarja fossál már és hisztizik a köcsög, A haverom csak röhög. Két lábbal áll meg a magyar földön, Nem lebeg a feje felett uzsorakölcsön. Két ponton érinti a földet a kereke, Mer’ helyén van az esze kereke, Meg az a ragyogó szíve! A lobogó tüze! Két lábbal áll meg a magyar földön, Nem lebeg a feje felett uzsorakölcsön. Két ponton érinti a földet a kereke, Mer’ helyén van az esze kereke, Meg az a ragyogó szíve! Az a lobogó tüze! A szavakon utazom, utazom a szavakon, Amíg a haverom rakja neki bátran a bicajon. A szavakon utazom, utazom a szavakon, Amíg a haverom a dobokon az ütemet a cajonon veri! Hát de odaveri neki! Odaveri, leszögezi, odaszegi, beleveri! Meg a basszus is üti, Meg a citera is keni, A gitár is heavy, Jedi, meg a Króm mixeli, aki betekeri, kikeveri, - Héjj! Bejön a haverom a vonaton, De bicajon, a peronon, A kerék-peron – dzsí! Két féle dinamika viszi, Na szeva, puszi, pacsi! Gurul a két féle dinamika, ahogyan a lovira, A kamion a versenylovakat a szélbe kiteszi, Na gyíja-uccu neki! Na szeva, puszi, pacsi! Dzsí!

Úszik a vízen egy folyó, És megpihen a vízen egy tó, Lezuhog a vízen egy záporeső, Lepihen és alszik a vízben a hó. Bomlik a vízben a zivatar lárma, Örül a víznek a pocsolyás járda, Merül a vízben, forog az örvény, A vízben a tenger hatalom, törvény. Indulatos ma a vízben a hullám, Kicsap a vízgőz forrás bugyrán, Feltör a vízben a gejzír forró, Pöröl a zúgó, a csermely, a súgó. A vízben az ihlet, a permet, a pára, Jézus a költő a vízen járva, A vízben a tűz az a vér meg a bor, A vízben a vízöntő ez a kor.

Forró vajból lesz vajolaj és forróbarna a kóla, Verejtéktől csillog a szörnyek pikkelyzöld tarkója, Lángost sütnek az égen a földön zápor sercen a zsírban, A hőség hősei aszfaltoznak délben, indokolatlan. Izzad a tükörképe a háznak és izzik a tűzoltókatonának, Derült égből dörren a mennybolt, gyújtogat-éget törkölypárlat, Egy többnyári lányka mit sem bánja, ő ma a hőség jóbarátja, S nem bánná, ha az idővel együtt az égő Nap felette megállna! Hőségriadó-riadó! Hőségriadó-riadó! Hőségriadó-riadó! Autó érkezik érte a Marsról, driftel Józsi a törpekarambol, Medál csillan dekoltázsban, jégkrémreklám délibábban, De forrószél kap a képen a tájba, és átdob egy földrészt a másvilágra, Lesnek műholdak - Mi a láva? - Ki viszi a drótot a kispostára? De felkel a lányka az autókoncból, ujja szegezve a harsonára, Az igazságtalanság bújna a fényből az árnyék gőzmocsarába, Túl régóta harap a harag, túl sok a harag napja, Míg fel nem perzsel mindenkit a győztes Nap haragja!

Mint egy nyolcvan kilós varjú a vállon, Úgy nyom össze az adósságom, És összeszűkült a valóságomat faló sávom a láthatáron. Nincs barátom, akit ne kaptam vóna legalább egyszer hazugságon És nincs barátom, aki ne kapott vóna legalább egyszer engem el. Az elmúlt nyáron sáros lett egy komám, De sáros vagyok én is, oké, lapos a pofám, Lógok a vonaton, lógok a fán, Lógok mert sohase kelek korán. Nem léphetek, de nem is lépek, Talpammal szorítom a padlón a léket, Megeszem az olajat, a szemetet a mérget, Mert éhes vagyok, mint a játékgépek. És minden bűnt elkövettem fejben, Valójában csak százat, És hullámzott, bennem tengerszer Hiúság, alázat. De megadom – magam – mindenkinek földi tartozását, És felejtsd el arcom romló földi mását! Álmodtam egy világot magamnak, De megsúgom, mielőtt rajta kapnak, Mielőtt lehallgatnak, Mielőtt kihallgatnak, Meggyónom a popnak, a rap and rollnak! Hogy kéne már egy sláger, Egy adóssláger, Amit a rádióval együtt fúj az adós-láger, De be van foglalva az össze sláger-tárhely, Mert sok műmájer hiszi azt, hogy ő a cyber. Csak akkor lesz igazi forradalom, Ha a völgybe ledől az összes TV-torony, Oszt tátva maradna a cápa szája, Beparázna parázna száz kamu-ikon. És egy tudósító ijedtében férjhez menne Siófokon, Egy kutyához, Beütne a káosz: Fohász egy fonott kalácshoz. Hátamban a sunyi kígyó-számtan De vadmadarat költök ki a számban És ha nem lehetek állva szálfa, - Állva szálfa, állva - Leszek a szemetek, Leszek a fületek, Leszek a szemetek szemébe szálka! Hííjjá! (Az utópia lesz az utcsó pia, mert:) S felemel az összes felfeleletek És felkiáltójelek elé állnak fel a kérdőjelek, Igazságotokra koccintsatok ellenségek, S az igazi szerelmed lesz a feleséged! És akkor tágulnak a terek és nem a falanszterek, Emésztenek reggelire uccagyerekeket, És nem kellenek szerek, mert a kurvák szerelmesek, És gengszterek varratnak mellre békejelenetet, A miniszterek letérdelnek epret szedni neked, A kegyetlenek könnyet nyelve keresik a kegyed, És isten majma cirkuszban se szerepelhet, Mert senkik nincsenek És csak egy senki venne jegyet! A fukarok az új fakírok lesznek, Észre se veszed, hogy lopva kitömik a zsebed, Te meg koldusokból királyfit faragsz, mert megteheted, Hogy kinyitod szívedben a harmadik szemfület! Új szavak ébrednek a szótárból, S táltosok rúgnak ki a hámból, És leszakad az összes műkő páholy, A csángó bál ütőgardonjától, És illatokká válnak a szagok, És látunk újból hívő papot, Gondot oldanak gondolatok, Ha odagondolsz, kapod a magot! Úgy igazul egymáshoz a rész meg az egész, Mint a zenész, aki együttesbe építi a zenét. Beadja a szívét, színezi az igét, Megír egy misét ahogy celebrál egy mesét, ehe! Új szavak ébrednek a szótárból, S táltosok rúgnak ki a hámból, És leszakad az összes műkő páholy, A csángó bál ütőgardonjától, És illatokká válnak a szagok, És látunk újból hívő papot. Gondot oldanak gondolatok, Ha odagondolsz, kapod a magot! Új szavak ébrednek a szótárból, Táltosok rúgnak ki a hámból, És leszakad az összes műkő páholy, Az önsúlyától, az igazságtól, És illatokká válnak a szagok, És látunk újból hívő papot. Visszavedlünk Istenné, Nemek, nemzetek, igenné, héjjá! Ha itt a vége, fuss el véle, Mert vár még egy végtelen felfedezése!

Szerelmem csak egy van, Nem jut senki másnak. Óramutató vagyok, S Te az óraszámlap. Megyek körbe-körbe, Kereslek pörögve, De csak árnyékommal rajzolok a földre. Neked pörgött-forgott, Kedvesem, A lemezem, S ha lejárt a vége, Veled lemeztelenedem. Vagyok elvarázsolt varázsló, Vagyok az elvarázsolt varázslód. Varázslód, varázsnőm, Parázslód parázsnőm! Ős tenmagam járatlan útja vagyok, Aki járt utat csak járatlanért hagyott ott. Ős tenmagam járatlan útja vagyok, Aki járt utat csak járatlanért hagyott ott, Soha nem hagy ott, Veled meglátogatott. Isten bennem általad szeretett Önmagába. Isten benned általam szeret Önmagába.